Kanadában, Hamilton városban születtem, – s ezért (is) – hálát adok, hogy egy erős, magyarságtudattal átitatott, pezsgő közösségben avattak fel cserkésznek.

5 éves korom óta minden pénteken “haza” jártam a Szt. István templomba, ahol magam is boldogan hozzájárultam az örömteli zsivalyhoz.

Ahogy múltak az évek, mint kiscserkész, cserkész, őrsvezető, segédtiszt és mint tiszt is, a cserkészet beleszövődött a mindennapjaimba és a lelkembe egyaránt: az életformámmá vált. Itt alakultak ki életre szóló barátságaim és itt éltem át fiatalságom legszebb élményeit.

Néhány éve sajnos az élet elzakított Hamiltontól és a magyar cserkészettől. A munkám sokfelé vitt és az anyanyelvemet is keveset tudtam használni. De az elvek és az értékek, amiket a cserkészet belém vésett, ösztönszerűen mindig megmutatták nekem a helyes utat.  A visszatérésem után hamarosan nagy megtiszteltetés ért: fel lettem kérve a csapatparancsnoki és a regös csoport vezetési szolgálatra is.

Nagy örömömre évekig hozzá tudtam járulni kiképzőként a központi munkához is, úgy az Ő.V.- mint a Segédtiszt VK táborokban; 2000.-ben a Jubileumi táborban a Fiú III. Altábornak voltam a parancsnoka; 2015.-ben pedig a Jubileumi Tábornak voltam parancsnok helyettese. 2019.-ben a Dobó Tábor levezetésének a kihívását vállaltam el boldogan.

Most pedig ismét hálás vagyok, mert a 2020.-as Jubiluemi Nagytáborban megint a Fiú III. altábornak lehetek a parancsnoka.

Óriási öröm és megtiszteltetés számomra a lehetőség, hogy együtt dolgozhatok majd a szintén a magyar cserkészet fejlesztését szolgáló más cserkészvezetőkkel, akiknek azonos a céljuk az enyémmel: örömteli, felejthetetlen élménnyekkel feltölteni a Fiú III. altábor srácainak a lelkét, és egy kicsit mélyebbre vésni lelkükbe a cserkészetet, mint életmódot.

Isten minket úgy segéljen!